Fekete Bozsana nemrég tért vissza Brazíliából, ahol a strandkézilabda-világbajnokságon második helyezést ért el a magyar válogatott tagjaként. A kézilabda ezen – egészen új – válfaját homokos terepen játsszák, agresszívabb stílusban, mint azt a teremben megszokhattuk.

 

Nemrég tértél vissza Brazíliából, ahol nagyon szép eredményeket értél el a magyar strandkézilabda-válogatottal. Megosztanád az élményeidet?

A magyar válogatott történetében először játszhatott strandkézilabda-világbajnokság döntőjén. Sajnos a végső megmérettetésen kikaptunk a házigazdáktól, a brazil válogatottól, így lecsúsztunk az aranyéremről és a dobogó második fokára állhattunk fel.

Mennyi felkészülés előz meg egy-egy ilyen világversenyt?

A világbajnokságra két hónapig készültünk intenzíven: a nyolchetes edzőtáborban napi 4-8 órát erősítettünk, edzettünk.

Az MTK női csapatának tagjaként, a profi ligában, teremben is kézilabdázol. Mi vonzott a strandkézilabdában?

Nem tudnám pontosan megmondani, de úgy hiszem, a strandkézilabdában elért, kezdeti szép sikerek – például az európa bajnoki cím elérése – is közrejátszottak abban, hogy egyre több energiát fektettem ebbe a sportba, hogy egyre inkább megszerettem. Ugyanakkor, azon vagyok, hogy az MTK tagjaként is hasonlóan szép eredményeket érjek el.

Mit gondolsz, mennyire érezhető a játékodon, hogy szerb gyökerekkel rendelkezel? Más temperamentummal játszol?

Azt hiszem ez szituációfüggő: vannak ugyanis olyan helyzetek, amikor annak ellenére nyugodt tudok maradni, hogy a többieket szét feszíti az ideg, illetve ennek a fordítottja is előfordul. Egy azonban biztos – és ezt nem tudom, mennyire lehet a szerb temperamentumnak tulajdonítani -, nincs olyan meccs, ahol ne küzdenék minden erőmmel a győzelemért!

Mennyire jár lemondásokkal a profi sport?

Természetesen vannak olyan dolgok, melyekről le kell mondanom az edzések, illetve a versenyek miatt. Sokszor például nehéz elfogadni, hogy míg a barátaim fesztiváloznak vagy nyaralnak, addig nekem edzőtáborokban kell lennem. Ugyanakkor, a saját lelkibékém érdekében igyekszem minél kevesebbet foglalkozni ezekkel a dolgokkal (nevet).

Miért pont a kézilabdával kezdtél el foglalkozni profi szinten?

Kiskoromban nagyon sokféle sporto kipróbáltam a lovaglástól kezdve az úszáson és a teniszen keresztül a tornáig, míg az általános iskolában nem kaptunk egy rendkívül jó testneveléstanárt. Ő győzött meg róla, hogy ki kellene próbálnom a kézilabdát, és miután kiderült, hogy tehetségem is van benne, a többi már magától értetődő volt.

Mit jelent számodra ez a sport?

Mondhatni mindent! Az egész életem a kézilabda körül forog. Nem érezném magam teljesnek nélküle, és igazából azt az időt sem tudnám, mire használjam fel azt az időt, amit most a kézilabdára fordítok.