A technika rohamos fejlődése ellenére a könyv továbbra is hangsúlyos szerepet tölt be a gyermeknevelésben – véli Svetlana Matić gyermekíró, aki az idei Nemzetközi Gyermekkönyvnap alkalmából látogatott a budapesti Szerb Kulturális Központba. Látogatása során az író két legújabb, “Igra” és ”Dečji biseri” című kötetét is bemutatta.

Mikor és hogyan döntötte el, hogy írással szeretne foglalkozni?

Már általános iskolás koromban hatalmas élvezetet nyújtott, ha a gondolataimat, a pillanatnyi benyomásokat, amelyek értek, papírra vethettem – az első verseimet is ebben az időben írtam. Mindazonáltal évtizedeknek kellett eltelniük ahhoz, hogy az írást, mint önkifejezései formát, tudatosan használjam.

Ez a felismerés akkor tört rám, amikor évekkel ezelőtt Belgrádba látogattam – tekintve, hogy már húsz éve Bécsben élek – , és az egykori feljegyzéseim között lapozgatva, már megsárgult papírokra akadtam. A gyermekfejjel írt verseim voltak – ezeket olvasgatva határoztam el, hogy ismét írni fogok és ezek a szerzemények nyújtottak inspirációt a tavaly megjelent verseskötetem, az “Igra” elkészítésekor, amit Magyarországra is elhoztam a Nemzetközi Gyermekkönyvnap alkalmából. A kötethez a recenziót Dobrica Erić, az egyik legismertebb szerb író és költő írta, az illusztrátor pedig lányom, Alexandra volt, aki maga is verseket ír.

A Nemzetközi Gyermekkönyvnap alkalmával egy másik, „Dečji biseri” című kötetét is bemutatta, melybe az apróságok egyes gondolatait szedte csokorba, különböző témák mentén. Hogyan született a könyv?

Ez egy családi olvasókönyv, melyen csaknem tizenhét évig dolgoztam. Minden szülőnek érdemes lenne elolvasnia, hiszen a gyermekek gondolatait szerettem volna összegyűjteni benne, kíváncsi voltam mi az, ami őket zavarja, min változtatnának, ha a családról, az iskoláról, a barátokról, vagy éppen a médiáról van szó. De leginkább az érdekelt, szerintük a felnőtteknek mire kellene leginkább odafigyelniük.

Ez a könyv tehát egyfajta intelem is, hogy a napi teendők mellett sokkal több időt töltsünk gyermekeinkkel és nagyobb türelemmel legyünk irántuk. Egy ausztriai kutatás szerint ugyanis, a szülők naponta átlagosan négy percet kommunikálnak gyermekeikkel – ez az eredmény elég okot ad az aggodalomra, hiszen egy szülő egyedül a gyermekével való beszélgetésen keresztül tudhatja meg, hogy mi az, amit őt zavarja, milyen problémákkal küzd. Éppen ezért volt fontos számomra, hogy ezeket a gondolatokat összegyűjtsem és papírra vessem.

Mi inspirálja Önt leginkább és milyen gondolatok foglalkoztatják jelenleg?

Számomra a gyerekek a legnagyobb inspirációforrás és tekintve, hogy anyanyelvi oktatóként dolgozom bécsi általános iskolákban, napi szinten meríthetek ötleteket a legkisebbek gondolataiból. Arra mindig igyekszem kiemelt figyelmet fordítani, hogy a versek érthetőek legyenek számukra, olyan nyelvezettel írjam meg őket, amit könnyen értenek és közel áll hozzájuk, illetve hogy a költeményekből mindig tanulhassanak is.

Terveim szerint még ebben az évben megjelenik egy újabb kötet, melynek társírója leszek. Ebben a gyermekek szerelemről és szeretetről alkotott véleményüket gyűjtjük össze.

Mit üzenne a szerb gyerekeknek és szüleiknek?

A technika rohamos fejlődése ellenére úgy hiszem, a könyv továbbra is a nevelés legfontosabb eszköze marad – ezért nagyon fontos, hogy a gyermekekkel minél korábban megismertessük és megszerettessük az irodalmat. Emellett fontos, hogy minél többet beszélgessünk velük szerbül, olvassunk nekik és ily módon ismertessük meg őket a szerb nyelvvel és kultúrával.