A felfedező lelkeknek volt izgalmas élmény Básits Branka népdalénekesnő önálló, Ölelés című estje, melyet március 14-én rendeztek meg a Magyarországi Szerb Kulturális Központban. A koncerten többek közt a nőiségről, a vágyról, a szerelemről csendültek fel szerb és magyar népdalok.

Egyedülálló, önálló esten keresztül mutattad meg a közönségnek, milyen két tradíció művészi ölelésében élni. Hogyan fonódik össze benned a szerb és a magyar kultúra?

A szüleim származása miatt kisgyermekkoromtól természetes számomra, hogy a szerb és a magyar tradíció ugyanolyan hangsúllyal van jelen a mindennapokban. Amellett, hogy két kultúra ölelésében élni különleges dolog, sokszor érzem, hogy az emberek szemében se ide, se oda nem tartozom. Ezt a bizonyos falat szeretném áttörni a művészet egyetemes nyelvének segítségével. A március 14-i esten törekedtem arra, hogy azok az emberek, akik vagy csak a magyar, vagy csupán a szerb népzenét ismerik, megértsék és élvezzék azt a fajta kavalkádot, amit két kultúra összefonódása okoz egy emberben.

Mennyire különbözik, illetve miben hasonlít a két népzenei világ?

A magyar népzene énekes hagyománya túlnyomó részben egyszólamú, míg a szerbé többszólamú. Másfajta lelkület, közlési módot sugall. Viszont nagyon sok olyan finom vonás, kifejezési forma van jelen bennük, amelyek hasonlóak. Vannak átfedések is, főleg azokon a részeken, ahol a két nép évszázadok óta együtt él.

A kezdetektől a népzene érdekelt?

Popdalokkal kezdtem a pályát, egy idő után azonban elkezdtek beszüremkedni a repertoárba a szerb popdalok is, melyeknek nagyon erős népzenei felhangja van. Ezután kezdtem el tudatosan a népdalok felé fordulni. Azt éreztem, hogy ebben a műfajban határtalan lehetek, és azokat az érzéseket, gondolatokat fejezhetem ki, amik igazán jellemeznek.